Gablini.hu / Hírek / Ritka párosítás - Hyundai i40 1,6 (2011) teszt

Ritka párosítás - Hyundai i40 1,6 (2011) teszt

Ritka párosítás - Hyundai i40 1,6 (2011) teszt
A Hyundai i40 már két ízben bebizonyította, hogy a középkategóriás kombik között van keresnivalója. A 2010-es Párizsi Autószalonon bemutatott modell mély benyomást tett ránk akkor és azóta két tesztben is bizonyította nem hiába van Európában. A konzervatív németek között üde színfolt a dél-koreai modell, amely formatervével is illeszkedik az európai ízléshez és természetesen a technikai megoldásai is az elvárt színvonalat követik. A sokszor szidott globalizált világ talán egyetlen előnye az, hogy eltűntek a kilométeres különbségek az autógyártók között, mindenki konszernbe tömörülve próbál fejleszteni, boldogulni, és higgyék el kedves olvasók, ez nekünk is jó, nem csak nekik. Itt nem különböző szolgáltató társaságok karterezésére kell gondolni, hanem nyilvános versenyre, de olyanra, amelyben mindenki előrébb jut. Sokszor kérdeznek ismerősök, hogy milyen autót vegyenek, melyik a jobb? Erre mindig azt szoktam mondani, hogy már nem nagyon lehet mellé nyúlni egyetlen gyártó termékével sem, hiszen a hatalmas verseny és a több gyártót érintő együttműködés miatt eltűntek az igazán rossz autók. Persze egy-két kivétel ma is megvan, de jócskán kevesebb, mint rágen. Inkább már csak a dizájn az, ami alapján dilemmába eshetünk a választást illetően.

 

 
Pofás az orr -galéria
Pofás az orr -galéria
 
Talán már sokszor elhangzott a Hyundai kapcsán és már unalmasnak is hangozhat, de azért itt is megemlítem, hogy a dél-koreai gyártó a Kiával karöltve felnőtt az európai autók szintjére, mégis sok vásárló szemében ez a rohamos minőségjavulás nem párosult olyan szintű presztízsnövekedéssel, amit a Hyundai gondol. Itt pontosan az árlistára gondolok, nincs mit szépíteni, az új modell érkezésével vastagabb ceruza is került a Hyundai sales-es munkatársai kezébe. Az autók nem csak minőségben, hanem árban is felnőttek az európai szintekre. Ezzel lehet, hogy kicsit korán kezdett a gyártó, de az is lehet, hogy nincs igazam. Ez az eset kicsit hasonló, mint egy 100 éve bort készítő híres pincészet és egy feltörekvő, fiatal, jól dolgozó borház esete. Hiába készít ugyanolyan jó termékeket, hiába a sok elismerés és az aranyérem, akkor sem szabad egyből a neves konkurens szintjére emelni az árakat. Persze ez saját vélemény, de így vagyok a Hyundai esetében is, még akkor is, ha jó autó az i40-es. Persze a magas ár mellé oda lehet állítani a legtöbb szolgáltatást, amit a hazai importőr nyújt és akkor már nem biztos, hogy megállja a helyét az előbbi gondolatsor, de elsősorban a magyar vásárlót az árlistán látott számok érdeklik.

 

 
 Itt is nehéz belekötni a formákba -<br> galéria
Itt is nehéz belekötni a formákba -
galéria
 
A címből nyílván kiderül, hogy a tesztautó nem a megszokott konfigurációt kapta, ugyanis az alapmotorhoz egy gazdagon extrázott felszerelést, közel plusz egymillió forintnyi feláras kiegészítőt adott az importőr. Ez a bőkezűség már külsőre is feltűnhet, a 17 collos könnyűfém felnik jól mutatnak az ezüst autón. Persze a külső szubjektív, de nekem kifejezetten tetszik a Hyundai középkategóriás kombija, a lágy ívekből felépülő forma jól áll a böhöm puttonyosnak. Az orron a hatszögletű hűtőmaszk és a két lámpa kapott elsőrangú szerepet. A sziluettben semmi különlegeset nem látunk, egy hagyományos kombi köszön vissza, de az autó oldalán végigfutó fény-árnyék vonal meghatározó. A faron a krómozott díszléc és szintén a két lámpa a meghatározó. Az üveg és lemezfelületek aránya az utóbbi felé billen, mégsem unalmas a sok ezüst felület a sötétített ablakok mellett. A magas felszereltség a belsőben is visszaköszön: fekete bőr, elektromos ülésállítás, nagyképernyős navigáció, sávtartó elektronika - ami a kormányzásba is belenyúl - és még számos extra volt az autó része. Elöl és hátul is kényelmesen utazhatunk akár 190 centi felett, a lábtér és fejtér mindenhol bőséges. A csomagtér mérete sem okozhat csalódást, az 553 literes rakterek akár 1,7 köbméteresre is alakíthatjuk.

 

 
Hatalmas a csomagtér - galéria
Hatalmas a csomagtér - galéria
 
Az 1,6-os közvetlen befecskendezéses GDI motorral először az ix35-ben találkoztunk, amely mindenkit meggyőzött a szerkesztőségben. A Kia Sportage esetében már nem volt ennyire megnyerő a 135 lóerős egység, a sportos Velosterben pedig kifejezetten csalódást keltett, így felemás szájízzel álltam az autóhoz. Egyértelmű, hogy ez az egység csak a kisebb modellekben teljesít jól a papírforma szerint, azonban meglepő dinamikával bírt a hatalmas kombiban is a belépő benzines. Az üresen is 14 mázsás tömeg ellenére nem rossz érték a 11,9-es gyári gyorsulási adat. Persze a szívó kialakítás miatt a motor karakterisztikája eltér a ma divatos turbós egységekétől, alul nem igazán teljesít jól, csak pörgetve jön meg az erő. Azonban ha a gázpedált gyakran tapossuk, akkor a benzintank is hamar ürül. A tesztfogyasztás ennek ellenére nem nevezhető vészesnek, főleg, hogy rendkívüli hidegben járt nálunk az autó, és főként városban használtuk. Vegyesben 7,9 litert kért és ha ezt a fogyasztást összehasonlítjuk a Veloster 8,2-es adatával, egyáltalán nem rossz eredményt kapunk, annak tudtában, hogy a két autó között közel 2 mázsa különbség van. A jó fogyasztási adatot a hosszú hatodik fokozatnak is köszönhetjük. Ritka, hogy szívó benzines 2500-at forogjon hatodikban 100 km/h-s tempó mellett.


*A feltüntetett árak tájékoztató jellegűek, nem minősülnek konkrét árajánlattételnek. Az árváltozás jogát fenntartjuk.
Weboldalunk a legjobb felhasználói élmény érdekében sütiket (cookie) alkalmaz. Weboldalunk használatával jóváhagyja a sütik használatát.
Elfogadom