Gablini.hu / Hírek / Kívánságkosár – Hyundai i40 cw 2.0i teszt

Kívánságkosár – Hyundai i40 cw 2.0i teszt

Kívánságkosár – Hyundai i40 cw 2.0i teszt
Hiába beszélhetünk egy friss négykerekűről, az importőr aktivitásának köszönhetően az i40-et kívül-belül tökéletesen ismerjük, hiszen már több ízben találkoztunk vele. Az 1,7 literes 136 lóerős dízelmotorral szerelt kézi váltós kombit a Passat ellenfeleként egyből bedobtuk a mélyvízbe, de vallatóra fogtuk a papíron ugyanilyen erős 1,6 literes benzinmotorral is a puttonyost, amit a kínálat legharmonikusabb tagjának bizonyulva egy automataváltós, szintén 136 lóerős gázolajos szedán követett. Két motor bemutatásával maradtunk hát adósak: az 1,7-es öngyulladós gyengébbik, 115 lovas verziójával, amit már a Hyundai ix35/Kia Sorento párosban korábban vallatóra fogtunk, valamint a kétliteres, 177 lóerős benzinessel.

A száraz adatok alapján a kétliteres szívó egység tuti tippnek bizonyulhat, hiszen kimagasló teljesítménye ellenére forintra ugyanannyit kóstál, mint a 62 lóerővel gyengébb, és a testes i40 mozgatásához kicsit kevésnek tűnő 1,7-es dízel (vagyis 300 ezer forinttal olcsóbb a 136 lovas öngyulladósnál). Ráadásul a nyomatékszegény, szívó 1,6 literes benzinesnél pontosan félmillió forinttal drágább, ami reális különbségnek tűnik. A közvetlen befecskendezéses, változó vezérlésű benzines annak ellenére is igen modernnek számít, hogy a koreaiak egyelőre nem hódoltak be a turbótechnikának. A 177 lóerő látatlanban ezzel együtt már bőven elég egy másfél tonnás kombi mozgatásához, míg az igen magasan, 4700 1/perces fordulaton ébredő 213 Nm-es csúcsnyomaték tisztességes érték egy kétliteres szívó benzinmotortól. Ám mint tudjuk, a puding próbája az evés, amihez a képeken látható tesztautónak köszönhetően szerencsénk is volt, még ha az asztaltól felállva nem is maradéktalan elégedettséggel töröltük meg a szánk szélét. Röviden összefoglalva azt kell mondanunk, hogy az ígéretes csomag ellenére kissé csalódottan szálltunk ki az autóból, ami sokat ígért, ám keveset hozott.

A menetteljesítményekkel első látásra még semmi gond sincs, hiszen az általunk mért 9,5 másodperces sprintidő és a 210 km/órás végsebesség bőven elegendőnek tűnik, ám amennyiben dinamikusan szeretnénk közlekedni, igencsak ki kell csavarni a szuszt a motorból, vagyis szorgos váltómunkával kegyetlenül 6500-7000-ig forgatni kell azt. Ezt a meglepően gyatra gázreakcióval megáldott egység négyhengeres voltához képest öblös, érces hanggal díjazza, miközben felül érezhetően kiteljesedik a karakterisztika, ám a nyúlós, nyomatékszegény viselkedés miatt inkább 177 kehes póni szundikál a motorháztető alatt, mintsem 177 erőtől duzzadó csődör igyekezne kirúgni a karám falát.

A mérnökök is tudták jól, hogy a kulturált és csendes  egység kedvetlen, így viszonylag rövidre áttételezték a pontosan kapcsolható hatfokozatú kézi váltót. Konstans 130 km/óránál, hatodik fokozatban a fordulatszámmérő mutatója már 3300 körüli értékén tanyázik, ami a kellemesnél kicsit magasabb zajterhelést és fogyasztást eredményez. Ilyenkor a pillanatnyi fogyasztásmérő mutatója rendre 8 literhez közelítő értékeket jelez, ami nem számít ugyan vészesen magasnak, ám 2012-ben egy modern, hatékony középkategóriás autónak ennél takarékosabbnak kellene lennie, hiszen hasonló eredményeket már 5-10 évvel ezelőtt is képes volt ’hozni’ a technika, miközben a 6,8 literes vegyes gyári adatnál 10%-kal magasabb normafogyasztási érték szintúgy a viszonylag rövid áttételezésben keresendő. A Hyundai i40-nel komoly szándékkal szimpatizálva, véleményünk szerint érdemes lehet megfizetni az 1,7 literes, gázolajos 136 lóerős kiviteléért esedékes plusz 300 ezer forintot, ugyanis az árkülönbség a minimum 2-2,5 literrel alacsonyabb átlagfogyasztásnak köszönhetően hamar megtérül, s álló helyzetből kilőve hiába gyorsabb, s 'fent’ hiába jóval erősebb a 3 decivel öblösebb benzines, ha a normális használati tartományban sokkal kellemesebb a középen igencsak nyomatékos dízellel közlekedni. Mi pedig a koreaiaknak azt ajánljuk, hogy benzinfronton minél előbb cseréljék le a turbós konkurenciával a kvalitások terén konkurálni már nem igazán képes 1,6- és 2-literes benzineseket, mondjuk akár a Veloster Turbo friss fejlesztésű, modern 1,6 literes feltöltött egységével, amelyet akár több teljesítményszintben is lehetne árulni.

 


*A feltüntetett árak tájékoztató jellegűek, nem minősülnek konkrét árajánlattételnek. Az árváltozás jogát fenntartjuk.
Weboldalunk a legjobb felhasználói élmény érdekében sütiket (cookie) alkalmaz. Weboldalunk használatával jóváhagyja a sütik használatát.
Elfogadom