Gablini.hu / Hírek / Kia pro_ceed GT: Forma-1-es külső, WTCC-s lélek

Kia pro_ceed GT: Forma-1-es külső, WTCC-s lélek

Kia pro_ceed GT: Forma-1-es külső, WTCC-s lélek
 
Legutóbb a Kia tesztparkjából a Soul 1.6 CRDI-t hoztam el, szóval a pro_ceed GT egy igencsak éles váltásként hathatott, de hogy őszinte legyek, vártam már ezt a pillanatot, mivel sokat hallottam az autóról.
Azt hiszem, ebben a hófehér színnél nem is kívánhattam volna többet, és amikor élőben megláttam a gépet, dörzsölni kezdtem a tenyeremet, mivel tudtam, hogy érdekes és valóban sportos napok várhatnak rám.
 
Minden előítéletünket tegyük félre, és azzal az erővel tegyük a kezünket a szívünkre, és merjük azt mondani, hogy a Ceed GT a kinézete alapján egy igazi Kia! Na ugye… Ez is csak azt mutatja, hogy a dél-koreai gyártó mennyit fejlődött az elmúlt időszakban, és ezzel a prémium modelljével olyasvalamit alkotott, amibe külsőleg képtelen vagyok belekötni.
 
Ritka pillanat az, amikor az embernek minden tetszik egy autón, de azt kell mondjam, hogy képtelen vagyok belekötni ezekbe a formákba, és az aprólékosan kidolgozott részletekbe, amik olyan összhatást adnak az autónak, hogy az azonnal magával ragad és beszippant. Amikor megérkeztem átvenni a gépet, több potenciális ügyfél is nézegette a sportos négykerekűt, és pontosan az volt leolvasható az arcukról, amit én is éreztem.
 
A Kia Ceed GT eleje olyan, mint a Royal flös, ami mindent visz. Ez az előretolt kupés formaterv hihetetlen eleganciát kölcsönöz az autónak és azt hiszem, ebben a kategóriában bárkinek méltó ellenfele lenne, sőt! Elöl a hosszú domború és a felfelé hirtelen keskenyedő szemek a leghangsúlyosabbak. Talán ez az autó legvadabb része, mely remek összhangot alkot a megszokottnál kisebb motorháztetővel, és a csücsörítős hűtőmaszkkal. Az első lökhárító már csak ráadás, amin az alul helyet kapott Knight Rider-csík felteszi arra a bizonyos i-re a pontot.
 
Az igazi pompát pedig akkor tapasztaljuk majd, amikor felkapcsoljuk a LED-es fényszórókat (elöl, hátul) és nekivágunk az éjszakának. Az új fényszórók aktiválásával az autót enyhe túlzással még a Halálos iramban című film egyik éjszakai jelenetében is el tudnánk képzelni. Sokszor úgy éreztem magam, mint Penge, a fényben járó vámpír, aki mindenhol feltűnést kelt, pláne éjszaka, amikor a vérszívó társai jobban félnek tőle, mint a tűztől, vagy az ezüsttől. Gyakorlatilag nem telt el úgy egy perc sem, hogy ne vonzottam volna a kíváncsi tekinteteket az utcáról, vagy a mellettem álló autókból. És ezek hosszú másodpercek voltak… Szóval a megjelenésre nem lehet panasz.
 
Oldalról látjuk csak igazán azt, hogy milyen egyedi és stílusos lett ez a formaterv. A hátsó rész felé haladván talán egy kicsit hajaz a Fiat, vagy a Renault modelljére, de összességében valóban azt érezhetjük, hogy a Kia Ceed GT valami egészen más. Az oldalszoknyák szintén igényesen, kicsit sem túlzóan lettek megálmodva. Ez egyensúlyban van az ajtón található domborított formákkal.
 
Hátul már valamelyest visszafogottabb a kép, de egy ilyen első rész után ezt nehéz tartani, vagy überelni. Különben is, ez így jó, ahogy van! Nagy általánosságban elmondhatjuk, hogy az autók eleje jelenti a fő hangsúlyt, elvégre nem akarjuk, hogy a tricepszünk nagyobb legyen a bicepszünknél, mert az elég bután nézne ki…
Az elnyújtott tojásformájú kipufogók ugyancsak jól mutatnak, amik között egy kisebb diffúzor kapott helyet. Ennek természetesen nincs olyan komoly hatása a sebességre, vagy a tapadásra, mint általában az lenni szokott a versenyautóknál. De egy biztos, ez is hozzáad valamit az összképhez. És akkor még a 18 colos kerekekről, valamint a piros féknyergekről és a méretes tárcsafékekről még nem is beszéltünk.
 
Miután a külsőtől enyhe sokkot kaptunk, azt gondolhatnánk, hogy a belső térre már nem jutott pénz, és elfogytak az ötletek. Ha kinyitjuk az ajtót, rögtön jön a második sokk, mert már-már vakít a minőség, még akkor is, ha nagyrészt műanyag elemekkel és burkolatokkal találkozunk. Összességében minden kényelmes az autóban, bárhová is érjünk. Egyetlen negatívumot fedeztem fel, ami többször is zavart okozott számomra az erőben. Ez pedig nem más mint a baloldalt lévő pult az ajtón. A vezetési stílusomból adódóan sokszor a könyökömet kitámasztom az ajtónál, miközben fogom a kormányt. Hiába a jobb burkolat, az nem volt elég puha és ez egy idő után kellemetlen tud lenni. Jobb oldalt már jobb a helyzet az előre és hátra húzható könyöktámasszal.
 
A gerinctámasz elektromosan állítható. Aki egy kicsivel magasabb az átlagnál, annak nem lesz teljes a hatás. Hátul ugyanez a vonal érvényesül, és még helyünk is van! Remek ötlet volt a tervezőktől, hogy valami hasonlót próbáltak megvalósítani a hátul lévő utasaink számára.
Arra mindenképpen érdemes figyelnünk, hogy magasabb ülésbeállítás esetén a fejtámla az ülés előrehajtásakor hozzáér a kárpithoz…
Egyedül, amivel nem tudtam megbarátkozni igazán, az a kormány. Hiába a vad külső, a sportülések és a menő pedálok, ha csak a kormánykereket látnánk, egy pillanatra sem gondolnám azt, hogy ez egy sportos kupéból van. A GT felirat így egy kicsit butácskának tűnhet. Azt hiszem, egy komolyabb sportkormánnyal, vagy egy agresszívabb megoldással lényegesen jobb összhatást kaphattunk volna. Ettől eltekintve a fogásra nem panaszkodhatunk, akárcsak a kezelhetőségre. Itt valóban csak a designnal voltak gondok.
 
A műszer két opciót tesz elérhetővé, amit a kormányon lévő GT gombbal aktiválhatunk. Az egyik a klasszikus analóg kilométerórát kínálja, míg a másiknál a digitális megoldás érvényesül. Azt hiszem, ehhez az autóhoz a modernebb (digitális) verzió illik, de ember válogatja, és mint mondtam, ott a másik opció is.
 
A motorháztető alatt egy 1,6 literes benzines turbós erőforrás dolgozik, ami összesen 204 lóerő leadására képes. Ez a 204 lóerő igen nagy lehetőségeket rejthetne magában, de azt kell mondjam, hogy túl sokat nem éreztem belőle. A komolyabb hanghatások szintén elmaradtak, és ekkor vált nyilvánvalóvá számomra, hogy az autó külsőre kissé mást sugall, mint amire az utakon képes. Persze ez nem egy szó szoros értelmében vett sportautó, hanem sokkal inkább a Kia egyik első modern sportos prémiumgyermeke.
 
Mint minden modellnél, itt is vannak gyermekbetegségek, amik a hangokra is vonatkoznak. A kipufogók néhol szépen puffognak, de ahhoz képest, hogy több mint 200 lóról beszélünk, a motor halk hozzá. Ez csalódás volt számomra. Persze tudom, hogy turbó már önmagában kihívást jelent a hanghatásokat illetően, de vannak bizonyos ellenpéldák.
A gép 50 km/óráig szépen és nagyon dinamikusan húz, de utána folyamatos erővesztést tapasztalunk, vagy legalábbis elhalványul az átütő erő és a GT-felirat az autón. A sportos és merev felfüggesztés jól illeszkedik a négykerekűhöz, akárcsak a nagyon precíz és erős fékek, amik külön dicséretet érdemelnek. Nagyobb sebességről is egészen hamar megáll az autó, de a fékpedál kezelését még egy kicsit szoknunk kell, ha először vezetjük a GT-t, mert alig, hogy rálépünk a pedálra, az autó rögtön lassítani kezd, és nem kicsit… Ez megint egy olyan pont, ami a sportos feelinget erősíti, csak lenne cserébe hatékonyabb és hangosabb!
 
A kormányzás egy ilyen csomaghoz mérten túl laza lett, de ha el tudunk vonatkoztatni ezektől a hiányosságoktól, akkor a vezetés könnyed és élvezetes lehet a városban, ahol mindenki megbámulja a pompázatos külsővel rendelkező Kiánkat. A szerpentineken kipróbálván megbizonyosodtam arról, hogy a versenyszellem valóban hiányzik ebből a modellből. Mint mondtam, alacsonyabb sebesség mellett már-már kiválóan teljesít, de magasabb fordulatnál és sebességnél minta az elektronika letiltana bennünket.
 
Erősebb gázadásnál és még a lazábbra vett kanyarkijáratoknál is játszanunk kell a kormányzásnál, miközben néha egyenesben is terelgetnem kellett a gépet. A sebességváltó jól és könnyen kezelhető, de ehhez a típushoz a kormányhoz hasonlóan talán jobban illett volna valami sportosabb kialakítás. Az átmenetek rendben vannak, de néha soknak érzem a 6-sebességet.
Ha a hétköznapokat vesszük alapul, akkor az autó tökéletesen megállja a helyét. A parkolás sem túl nehézkes vele a kevésbé jó kilátás ellenére sem. A tolatókamera, mint extra, segítséget jelenthet, de annak képe reggelente, vagy esős időben hajlamos bepárásodni. A minőség közepes, a rendszer statikus, így kerékkövető vonalakat se várjunk.
 
A kombinált fogyasztás az odalépegetésekkel együtt sem érte el a 9 litert, míg az autópályán kényelmesen akár 8 liter alá is be tudunk menni. Ugyanez országúton legalább 2 literrel jelent kevesebbet 100 kilométeren, míg a városban 7,5 litert mutatott az óra.
 
Összességében azt mondhatom, hogy a Kia GT egy jó és könnyen vezethető autó, de a felirat és a külső kissé megtévesztő, mert közel sem olyan vad. Ezek a hiányosságok nagyban segíthetnek abban, hogy a gyártó a következő modelljében hatalmasat ugorjon előre ezen a területen. Gondoljunk csak az általunk kis tesztelt új Kia Soul-ra, mely már egy teljesen más dimenziót kínál az elődjéhez képest.
Weboldalunk a legjobb felhasználói élmény érdekében sütiket (cookie) alkalmaz. Weboldalunk használatával jóváhagyja a sütik használatát.
Elfogadom