Gablini.hu / Hírek / Játszóruha – Hyundai Genesis Coupé 3.8 és Infiniti G37 S Coupé teszt

Játszóruha – Hyundai Genesis Coupé 3.8 és Infiniti G37 S Coupé teszt

Játszóruha – Hyundai Genesis Coupé 3.8 és Infiniti G37 S Coupé teszt
Ez jól hangzik, de melyiket szeressük? – térhetünk a lényegre, pedig ezúttal a választ nem is feltétlenül az autók milyensége, mint inkább pénztárcánk vastagsága adja meg. Az Infiniti 17,5 millió forintért kínált receptjét ugyanis a koreai márka közel négymillió forinttal adja olcsóbban. Nézzük, miből is áll az a recept!

Vegyük alapanyagként a hátsókerékhajtású kupét, amely hozzávalóból általában már csupa jó dolog sülhet ki.

Ehhez tegyünk hozzá egy igazán hangulatos erőforrást (ennek fontosságát éppen a korábban tesztelt Genesis Coupé 2.0T leszerepelése magyarázza): jelen esetben egy 3,7 literes, 320 (Infiniti) illetve egy 3,8 literes, 303 lóerős (Hyundai) V6-os szívómotort. Adjunk még hozzá egy kellően jól megépített futóművet és egy önzáró differenciálművet, hogy a játszós pillanatok igazán mosolyt csaljanak az arcunkra. Hozzá már csak egy automataváltó kell, mert hát nem lehet mindenki autóversenyző, hogy még a kuplungra is figyeljen; ha pedig eltértünk a luxus irányába, akkor egy ehhez szükséges belteret is varázsoljunk.

És bumm, máris kész a tökéletes, józan, kényelmes, de játékra is kiváló négykerekű, amely, mint egy játszóruha, kiszolgálja minden igényünket és társunk lehet jóban, rosszban. De mit mutat a valóság?

Karosszéria; utas- és csomagtér

Tesztautóinkkal, mint régi barátokkal szoríthattunk kezet. Főleg igaz ez az Infinitire, amely automataváltós kivitelben még az Autó Pult születésének hajnalán kínált édes pillanatokat. A metálkék, automataváltós autó azóta már saját tulajdonosát boldogítja, így egy kézi váltós kiadással élénkítettük fel a G37-es emlékeket: ez magyarázza galériánkban a két különböző autó felbukkanását. A Genesis pedig alapkivitelben ismerős, amivel letűnt korok boldogságát elevenítettük fel, de egy korai bemutatón a zöld tesztautó morajlásával már Vajda kolléga is ébresztgette az erdők lakóit.

Most sincs ez másként, ám ezúttal a Pilis fái verik vissza a kipufogók érces üvöltését, majd Dobogókőn, mint a világ tetején megpihenve tisztázom le gondolataimat. Prémium. Mit is jelent ez a szó? Bár az általa okozott különbségekkel foglalkoztunk már roadsterek és sportkupék okán is, nem lehet elégszer mögé látni.

A történet összetett, pedig valójában egyszerű szavakkal megfogható. Plusz gondolkodás, több munka. Valahol itt ered a prémium egyik magyarázata, legalábbis az autók terén. A lényeg, hogy egyszerűen többet nyújtsunk, ennek megteremtésére pedig nagyobb erőforrást fordítunk. Éppen úgy, ahogy a mérésekkel és a kivétel nélkül sok száz kilométeresre nyújtott tesztekkel mi is ezt tesszük az Autó Pultnál.Éppen ezért nem szabad a négymillió forintos pluszt egyszerűen csak a jó anyagokban, az ügyesebb központi rendszerben és krómdíszítésekben látni az Infiniti esetében.

Ott van az a nem hangosabbra, de szebben buborékolóra hangolt kipufogóban, a fürge játékosságot biztosító összkerékkormányzásban, és a beltér több pontján is.

De mire gondolok pontosan? Töltsük meg magunkat a két autó karosszériájának lenyűgöző dinamikájával, az izmos kerékjáratokkal, a kihangsúlyozott hátsókerékkel, a Genesis már-már láthatóan, 4,5 centiméterrel szélesebb, laposan feszülő és a néhány centiméterrel hosszabb Infiniti elegáns karosszériájával. Majd nézzünk szét a beltérben.

A Hyundai esetében ez nem fog sokáig tartani: a helyenként puha, egyszerű kialakítású anyagok, a szinte bármilyen fényviszony közepette nehezen leolvasható és kezelhető központi kijelző, a látványosan műbőr ülések és kormány az épp letűnni készülő, régebbi Hyundai-korszak emlékét varázsolja újra elő.

Ehhez csatlakozik a hátra történő beüléshez kizárólag az utasoldalon könnyedén előredönthető ülés, a nehezen belőhető vezetési pozíció és a kézi váltó használatában (amelyről itt lemondtunk a hatfokokozatú automata javára) akadályozó könyöklő, továbbá a hátul már 175 centiméteres magassággal is bosszantóan kicsiny fejtér. Ráadásul utazás közben némi nyikorgás is aláfesti a hangulatot, amely többek között abból is ered, hogy a karosszéria merevsége hagy némi kívánnivalót maga után: fekvőrendőrre vagy éppen felhajtóra állva rendszeresen nyöszörgés érkezett a tetőablak és a hátsó traktus irányából.

Ennek ellenében az Infinitiben parádésan személyre szabható üléseket, egyöntetűen jobb anyagokat, súlyosabb kezelőszerveket, átgondoltabb megoldásokat találunk, és bár némileg látszik a kor a pilótafülke kialakításán, ide bármikor nagy örömmel kívánkozunk. Akár hátra is, a pár centiméterrel nagyobb fejtér okán. Az itt elszenvedett csorbáért a maga 332 literével, ellenfelénél 57 köbdeciméternyi térfogattal nagyobb Genesis-csomagtartó igyekszik kárpótolni. Ez csak részben sikerül, de ha hozzávesszük a lényegesen jobb árcédulát, no meg a közelgő, alaposan javító frissítést, ennyi felett ennyiért szerintem még bárki hajlandó lenne szemet hunyni.

Hajtáslánc; kényelem és dinamika

A Genesis-ben minden megváltozik, amikor elindulunk. A 303 lóerő és 361 Nm leadására képes 3,8 literes V6-os ugyanis mérföldekkel jobb választás, mint a kétliteres turbómotor, sőt, még annál is többel. Egyrészt kirobbanó teljesítménye a gyári 6,3 másodperces értékkel szemben mérve 5,9 másodperces 0-100-as sprintet szavatol, miközben a negyedmérföldes mérkőzésben is fej-fej mellett teljesít a Thor kalapácsaként lecsapó Infinitivel.

Másrészt nem is feltétlenül drágább a kisebb turbónál. Ugyanis, ha leszámítjuk a jövőre egyébként is minimalizálódó regisztrációs adókülönbséget, gyakorlatilag néhány százezer forinttal lesz több esedékes a V6-ért, melyért cserébe megkapjuk a torsenes sperr-differenciálművet, amely nem csak jobb kigyorsítást biztosít a kanyarokból, de egyben erőteljesen emeli a Genesis által nyújtott örömöket. A végére jön adu ász: a 3,8 literes szívómotor kevesebbet fogyaszt. Nem tévedés, a normakörön elképesztő, 100 kilométeren 11,3 litert fogyasztó kétliteres turbómotor (ez egyébként toronymagasan a legtöbbet fogyasztó tesztautónkká avanzsálja a beszálló-Genesist) ellenében a V6-os józan, 9,1 literes adata áll (miközben intenzívebb pedálkezeléssel tesztalanyaink azért a 13 litert elkérik – mi pedig örömmel megadjuk nekik).

A kellemes étvágyat az erősebbik motor hatékonyabb kialakítása mellett a hosszabb legfelső fokozat magyarázza (2900 fordulat/perc 3250 helyett 130 km/h-nál), amelyre hétfokozatú automatája okán az Infiniti még jobban ráver: a maximális szabályos autópálya-tempónál esetében 2450-et fordul a főtengely. Hogy ő mégis többet kért egy deciliterrel, az a luxus-kiegészítők miatt mintegy 200 kilogrammal magasabb tömeg okozata, mint ahogy az is, hogy a nagyobb mértékű hangszigetelés révén esetében átlagosan 3 dB-lel halkabb eredményen állapodott meg a hangerőmérőnk mutatója. A nagy különbség pedig annyit szavatol, hogy a japán kupé még éppen a halk, míg a koreai még éppen a kissé hangos kategóriába tudott bekerülni.

Ha már a kényelemnél tartunk, amely egyáltalán nem másodlagos szempont az utazókupé megnevezést nyugodtan viselő tesztautóink esetében, a nagyobb ráfordítás ezúttal is tetten érhető az Infinitinél – rögtön két helyen. Egyrészt a váltónál, amely a Genesisben sportprogram és kick-down funkció híján automata üzemmódban is sokszor nyomatékból dolgoztatja az erőforrást, miközben kézzel beavatkozva is néha lomhán, gázfröccsök nélkül reagál. A G37 hétfokozatú bolygóművese ellenben a lelkes forgatás híve és valljuk be, egy 7500-ig szaladó V6-os esetében ez a viselkedés pártolandó is.


Weboldalunk a legjobb felhasználói élmény érdekében sütiket (cookie) alkalmaz. Weboldalunk használatával jóváhagyja a sütik használatát.
Elfogadom