Gablini.hu / Hírek / Hyundai Santa Fe 2.2 CRDi 4WD teszt (2010) - Nagy autó, kicsiknek

Hyundai Santa Fe 2.2 CRDi 4WD teszt (2010) - Nagy autó, kicsiknek

Hyundai Santa Fe 2.2 CRDi 4WD teszt (2010) - Nagy autó, kicsiknek

Számomra ugyan kissé érthetetlen, de tény, hogy a Hyundai több mint 4,6 méteres "városi" terepesének többségét kézi váltóval adják el. Egy viszonylag sportos 5-ös BMW-ben még el tudnám képzelni a manuális kulisszát (bár ma már ott is szentségtörés), de egy SUV-ban végképp furcsa párosításnak tűnik – hiába beszélünk a szegmens viszonylag költséghatékony részéről. Ugyanis a nyugodt tempóhoz sokkal jobban illik a Santa Fe modellfrissítése alkalmából átdolgozott hatfokozatú automata, amely bár 6 százalékkal megdobja az alapárat, a fogyasztási/gyorsulási értékeken is alig ront.

De azért előrebocsátom: nem is volt olyan nehéz megszokni a kézi gangolást az Infiniti EX hosszúságú SUV-ban, ugyanis teljesen korrekt hatgangos váltót kreáltak hozzá a koreaiak. Közepes úton járva feszesen mozgott a kulisszában, egy pillanatnyi akadást sem művelve – igaz, az egyébként jól adagolható kuplungot ehhez tövig be kellett nyomni; nagyon "lent" fogott. Vagyis aki tényleg ragaszkodik a saját kézzel történő kapcsoláshoz, nyugodtan válassza a manuális váltót, ami ellen viszont egy további indok szól. A kulcs. Ugyanis a kulcsnélküli indítás csak a 600 ezer forintért kínált automatához jár, így pedig a szép jeladó is; öngangolgatósoknak pedig marad a különálló, rendkívül egyszerű kulcs és távirányító macerálása.

Ennyi? Egy kézi váltó miatt mondtuk, hogy a lehető legrosszabb Santa Fe konfigurációt kaptuk? Hát nem egészen; és sokat magyaráz, ha a nagyon kellemes külső mögé tekintünk. Belül ugyanis vajszínű bőrkárpit fogad, amely már szinte újonnan is az elkoszolódás látszatát kelti – így aki nem szeretne havonta bőrtisztítózni, válassza a fekete kárpitozást. A világos belsőhöz a tesztautóban az alumíniumot imitáló betétek mellé szénszálat imitáló betétek is kerültek – az összhatás pedig így könnyen megkérdőjelezhető. Tény, hogy aki az elegánsabb, világos belsőt szeretné, az jobban jár a fabetéttel, az erőltetett szénszál – ha már kell – pedig maradjon a sötétbelsősök kiváltsága.

Amennyiben viszont a színkavalkádtól eltekintünk, belül érdemel dicséretet is a Santa Fe – bár a szidás sem marad el. Ugyanis az ülések egyszerűen alkalmatlanok 185 centiméter feletti magasságnál: a fejtámlát nem lehet biztonságos magasságba emelni (mi több, annyira alacsony, hogy 190 centi felett még legmagasabb pozíciójában is nyomja a tarkót), miközben az ülő-, és hátlap is kicsi. De még az alacsonyaknak sem igazán kényelmes az ülés: az előredőlő fejtámla kellemetlen szögbe készteti a fejet, miközben a hátat is túlságosan kidomborítja a szék. Mindenképp ráférne egy modellfrissítés – de sajnos az mostanság megtörtént.
*A feltüntetett árak tájékoztató jellegűek, nem minősülnek konkrét árajánlattételnek. Az árváltozás jogát fenntartjuk.
Weboldalunk a legjobb felhasználói élmény érdekében sütiket (cookie) alkalmaz. Weboldalunk használatával jóváhagyja a sütik használatát.
Elfogadom