Gablini.hu / Hírek / Hyundai i40cw (2011) 1.7 CRDi Aut. Premium teszt

Hyundai i40cw (2011) 1.7 CRDi Aut. Premium teszt

Hyundai i40cw (2011) 1.7 CRDi Aut. Premium teszt
A Hyundai teljesítményére az elmúlt néhány évben már európai szemmel sem lehetett semmilyen panasz, a kemény munka gyümölcse azonban csak most érett be igazán. A dél-koreai márka ugyanis azon legnépszerűbb szegmensek mellett, mint amilyen a kompaktok, vagy éppen az SUV-k kategóriája is, végre más, napjainkban kevésbé preferált, egy valamirevaló gyártó kínálatában mégis elengedhetetlen fontosságú modellek fejlesztésébe is belevághatott. A közelmúltban így született meg például a Hyundai mondhatni első igazi sportautója, a Genesis Coupé, amelynek szintén újonc kistestvére, a Veloster a kompakt sportolók kategóriájában versenyzik, a sort pedig a középkategóriás i40 zárja, amellyel végre teljes lett a márka kínálata. Pontosabban csak majdnem, hiszen az autóból elsőként a kombi változat látott napvilágot, a lépcsőshátú érkezte pedig a jövő év elejéig várat magára.


Már ebből is látszik, hogy az autó fittyet hány konkurenseire és a saját útját járja. Első ránézésre ugyanezen tényt erősíti az i40 motorkínálata is, amely hiába tűnik kissé szegényesnek, a hétköznapi használathoz mégis untig elegendő lehet a választható két benzines és két gázolajos erőforrás �tudása�. Legutóbbi tesztpéldányunkat - a korábban már próbált i40-hez hasonlóan - az erősebb, 136 lóerőt teljesítő, 1.7 literes dízel egységgel szerelték, habár ez esetben nem is annyira a motor, mintsem a hozzá kapcsolt automataváltó volt az érdekesség. A váltó igaz, hogy semmi újat nem tudott produkálni, mégis sokkal jobban illik a már említett 1.7-es dízelmotorhoz. Kéziváltóval ugyanis alacsony fordulaton meglehetősen erőtlennek bizonyult a motor, erre a hibára az automata egység tökéletes gyógyírt jelent. Sportolót persze így sem varázsolhatunk az i40-ből, amelyet a 12 másodperces százas sprint is tökéletesen szemléltet, a tekintélyes, 325 Newtonméteres nyomatéknak köszönhetően mégis kellően dinamikus és rugalmas az autó, így tehát előzésnél sem kell attól tartanunk, hogy ne férnénk be időben az adott autó elé.


Dinamizmus szempontjából tehát az automata a nyerő választás, na de vajon fogyasztás terén is jobban járunk vele? E téren sajnos már nem ilyen rózsás a helyzet, az automataváltóval szerelt verzió esetében ugyanis 7.4 literes átlagfogyasztást sikerült produkálni a teszthét során, ezzel szemben a manuális váltóval szerelt i40 csak 6.2 liter üzemanyagot kért átlagosan száz kilométeren. Ez a különbség sajnos nem elhanyagolható, és mielőtt valakinek kétségei merülnének a differencia mértékét illetően, bátran állíthatom, hogy jelen tesztünk alanyával végig nyugodt tempóban, városban és autópályán egyenlő arányban közlekedtem a teszthét során. Apropó autópálya, hiába a relatíve magas fogyasztás, a váltó fokozatainak kiosztását biztosan nem okolhatjuk érte, hiszen a főtengely hatodikban mindössze 2250-et forog percenként pályatempónál. Ami a menettulajdonságokat illeti, az i40 felfüggesztését inkább kényelemre hangolták, mintsem száguldozásra, ez pedig kifejezetten jól jön hazánk néha minősíthetetlen minőségű útjain. Habár élesebb kanyarokban vágytam volna némi plusz stabilitásra, a far idő előtti megcsúszásáért mégis inkább úgy érzem, hogy a nem megfelelő minőségű abroncsok voltak a felelősek.


Az i40-et alapvetően tehát egy ingázó autónak tudnám elképzelni, ahol nem a gyorsulás és menetteljesítmények a mérvadóak, hanem a csend és a kényelem. E két dologban pedig korántsem szenved hiányt a koreai újonc kabinja, amelyből tesztalanyunk esetében ráadásul a legjobban felszerelt változat jutott. Igazság szerint az előzőleg próbált i40 utasterében egyedül a középkonzol nem tetszett, a túlméretezett gombok és a sok üres felület ugyanis kissé gagyi hatást kölcsönöztek a kabin egészének, ezt azonban az érintőképernyős navigációnak sikerült ellensúlyoznia, így jelen tesztalanyunk belsejével semmi probléma nem volt. A felhasznált anyagok minőségébe mindössze egyetlen helyen, az első fotelek háttámlájánál lehet belekötni, oda ugyanis már nem jutott bőrhuzat, és a hagyományos értelemben vett zsebeket is olcsónak ható hálóval helyettesítették. Hátra beülve egyébként biztosan nem ez lesz az első, ami szemet szúr az embernek, hanem az átlagon felüli helykínálat. A hátsó padsoron való utazás válogatott kosárlabdázóknak is bátran ajánlott, az autó csomagterében pedig hasonlóan tágas a helyzet.



Weboldalunk a legjobb felhasználói élmény érdekében sütiket (cookie) alkalmaz. Weboldalunk használatával jóváhagyja a sütik használatát.
Elfogadom